Hogyan készüljünk a központi felvételire? Ütemterv szeptembertől januárig

Mikor kell elkezdeni a központi felvételire készülni?

Minél korábban, de legtöbbeknek ideális a tanév elején, szeptemberben. Húsz héten át heti két-három óra célzott gyakorlás többet ér, mint a januárba zsúfolt harminc.

Ha szeptember első hetében ültök le először egy feladatsor mellé, húsz hetetek van a vizsgáig. Ez elsőre riasztóan hangzik, pedig épp fordítva működik: ennyi idő alatt heti két órával is végig lehet menni minden feladattípuson úgy, hogy közben a gyereknek marad szabadideje.

A dolog kulcsa, hogy a központi írásbeli nem lexikális tudást mér. Az Oktatási Hivatal tájékoztatója szerint a feladatsorok az eszköztudást, a szövegértést és a problémamegoldást vizsgálják, és a felkészült diákot sem a feladatok száma, sem a nehézségük tekintetében nem érheti meglepetés. Ezt nem lehet bemagolni. Viszont hetek alatt szépen épül be, és pont ezért nem működik a januári pánik vezérelte intenzív próbálkozás.

Ugyanez a menetrend érvényes a negyedikeseknél és a hatodikosoknál is, csak arányosan rövidebb blokkokkal. Egy tízéves nem fog 90 percet egyben dolgozni. Nem is kell.

Szeptember: mivel kezdjétek a felkészülést?

Egy őszinte helyzetfelméréssel. Írjon meg a gyereked egy tavalyi feladatsort időre, és ebből derüljön ki, mely feladattípusok szorulnak fejlesztésre. A pontszám ilyenkor még mellékes.

A korábbi évek feladatsorai 2001-ig visszamenőleg fent vannak az Oktatási Hivatal honlapján, javítókulccsal együtt. Ez a felkészülés legolcsóbb és legjobb alapanyaga. Válasszatok egyet a tavalyiak közül, üljön le vele a gyerek szombat délelőtt, és mérjétek az időt pontosan úgy, ahogy élesben lesz: 45 perc magyar, 15 perc szünet, 45 perc matek.

Aztán jön a nehezebb rész: ne a pontszámról szóljon a beszélgetés. Az első mérés célja a feltérképezés, nem végső eredmény. Melyik feladattípusnál akadt el? Hol fogyott ki az időből? Mit hagyott üresen? Ezek a válaszok szabják meg, mivel telik majd az október.

Szeptember a rutin hónapja is. Kerüljön be a heti menetrendbe két fix idősáv, konkrét napon, konkrét órában, a naptárba beírva. A „majd ha lesz rá idő"-ből nálunk még soha nem lett idő.

És egy plusz feladat, ami szintén szeptemberben indul: az iskolaválasztás. A nyílt napok ősszel sűrűsödnek, az iskolák felvételi tájékoztatóit pedig 2026. október 20-ig teszik közzé a saját honlapjukon. Ebből derül ki, hogy az adott tanulmányi terület egyáltalán kéri-e a központi írásbelit, és hogyan számol pontot.

Október és november: miből álljon a gyakorlás?

Feladattípusokból, nem mindig teljes feladatsorokból. Emellett ősszel intézzétek az adminisztrációt: az írásbelire külön, a választott vizsgaszervező iskolában kell jelentkezni.

Ez a felkészülés egyik legkritikusabb eleme. Magyarból a szövegértés, a helyesírás, a nyelvhasználati feladatok és a fogalmazás négy külön műfaj, mindegyik más kompetenciát igényel. Ezekről a magyar feladattípusok cikkünkben írunk részletesen. Matekból a szöveges feladat, a geometria, a sorozatok és a logikai feladatok adják a gerincet, ezeket a matek feladattípusoknál szedtük szét.

Kéthetente egy típus. Ennyi. Aki mindig teljes feladatsort old meg, az a gyenge pontjait ugyanannyit gyakorolja, mint az erősségeit. Ami ezzel a módszertannal nem a leghasznosabb.

Egy konkrét dolog, amit érdemes már októberben bevezetni: tegyétek le a számológépet. A matematika írásbelin kizárólag vonalzó, körző és szögmérő használható, számológép nem. Aki csak januárban szokik le róla, az a vizsgán a fejszámoláson veszít perceket, azok a percek pedig a végén az utolsó feladatból hiányoznak majd.

A két őszi határidő

A naptárba két dátumot kell bevésni. 2026. november 16-ig teszi közzé az Oktatási Hivatal, mely iskolák szerveznek központi írásbelit, a jelentkezési határidő pedig 2026. december 1. Ezt a jelentkezést közvetlenül a választott vizsgaszervező iskolába kell beadni. A részleteket a jelentkezésről szóló cikkünkben szedtük össze.

A két űrlap két külön dolog: az egyik a vizsgára szól decemberben, a másik a középiskolákra februárban. Aki csak az egyiket adja be, az a másikból kimarad.

Mikor következzen az éles próbavizsga?

Decemberben, teljes feladatsorral, időre, lehetőleg idegen helyszínen és ismeretlen felügyelővel. Ekkor még marad idő javítani azon, amit a próbavizsga kimutat.

A próbavizsga nem attól próbavizsga, hogy a gyerek megír egy feladatsort a konyhaasztalnál. Attól, hogy a körülmények idegenek: más épület, ismeretlen tanár, néma terem, kék toll, szombat délelőtt 10 óra. A tudás januárra megvan. A helyzet az, ami új.

Én magam rettenetesen izgulós gyerek voltam - dolgozat, felelés, felvételi, mindegy volt - és pontosan tudom, hogy ezen nem a plusz tudás segít, hanem az, hogy a helyzet már ne legyen ismeretlen. Nálunk ezért van a kurzus alatt két külön hétvégén, valós körülmények között szervezett próbavizsga: idegen intézményben, ismeretlen felügyelőtanárral, pontosan a vizsga időpontjában. Nem a plusz feladatsor a lényeg, hanem hogy a szokatlan környezet és az ingerek ne januárban érjék először a gyereket.

Ha otthon szervezitek, az is működik: kérjetek meg egy rokont vagy egy másik szülőt, hogy ő legyen a „felügyelő", a telefon menjen ki a szobából, és a 15 perces szünetet is tartsátok be percre pontosan.

A karácsonyi szünet külön kérdés, és két véglet van, amikkel találkoztunk, mindkettő egyaránt rossz: a teljes lazítás, szemben a napi négyórás hajtással. A jó megoldás a kettő között van: heti kettő / három rövid alkalom, a szünet első és utolsó két napja pedig legyen tiszta szabadság.

Január: mit csináljatok az utolsó hetekben?

Semmi újat. Az utolsó hetek az ismétlésé, a korábbi hibák átnézéséé és a vizsgaritmusé legyenek; új témakörbe belekezdeni ilyenkor többet ront, mint javít.

Ez a cikk legfontosabb mondata: januárban új anyagot kezdeni kontraproduktív. Egy ismeretlen feladattípus három héttel a vizsga előtt nem magabiztosságot ad, hanem egy friss élményt arról, hogy „ezt sem tudom". Ennél rosszabb ajándékot nehéz adni egy nyolcadikosnak januárban.

Amit viszont érdemes: elővenni a szeptember óta elrontott feladatokat. Ha volt hibanapló (egy sima füzet, amibe minden elrontott feladat típusa bekerült), most fizeti vissza az árát. Ha nem volt, akkor is meg lehet keresni a régi feladatsorokban a piros jeleket, és pontosan azokat megoldani újra.

A másik januári munka a ritmus. A vizsga minden évben szombat délelőtt 10-kor kezdődik. Aki hónapokon át tízig alszik hétvégenként, annak a szervezete nem ott lesz csúcson, ahol kellene. Két-három szombat elég ahhoz, hogy a nyolc órai kelés ne legyen sok(k).

Az utolsó két nap pedig már nem a tanulásé. Csomagolás, alvás, egy nyugodt péntek este. Hogy mi kerüljön a táskába és hogyan zajlik maga a vizsganap, arról az írásbeli napjáról szóló cikkünkben írtunk.

Heti hány órát érdemes gyakorolni?

Szeptembertől novemberig heti két-három óra célzott gyakorlás elég, decemberben három-négy, januárban inkább ismétlés. A napi több óra nem gyorsít, csak kiéget.

Számoljunk: húsz hét, heti két és fél óra, az ötven óra tiszta felkészülés. Mindez az iskolai munka mellett, ami nyolcadikban önmagában sem kevés. Ez a mennyiség reális, és ennyi elég is ahhoz, hogy az írásbeli ne érje váratlanul a gyereket.

A gyakorlatban ez két hétköznapi, 40 perces blokk és egy hosszabb hétvégi etap. A 40 perc nem véletlen szám: nagyjából ennyi az, ameddig egy tíz-tizennégy éves tényleg dolgozik, és nem csak ül a füzet fölött, miközben jár az agya valahol máshol.

Ha nálatok jobban működik egy külső keret, mint az otthoni önfegyelem, a hosszú távú előkészítőnk pontosan erre a húsz hétre épül: szeptembertől heti egy alkalom, két 55 perces óra magyarból és matekból, a két éles próbavizsgával együtt. A lényeg viszont nem az, hogy nálunk csináljátok. Hanem hogy legyen valami, ami hétről hétre kikényszeríti azt, hogy a gyerek leüljön és gyakoroljon.

Mit ne csináljatok a felkészülés alatt?

Ne kezdjetek új anyagot januárban, ne oldjatok meg feladatsort átbeszélés nélkül, és ne a pontszám legyen az első kérdés minden gyakorlás után.

Gyakori tévhit, hogy a felkészülés lényege a minél több megoldott feladatsor. Az Oktatási Hivatal maga írja le, hogy a felkészült diákot sem a feladatok számában, sem a nehézségükben nem érheti meglepetés. Vagyis a huszadik megoldott feladatsor önmagában semmivel nem tud többet, mint a tizedik. Az érték a javításban van: átnézni, hol csúszott el a gondolat, és megérteni, miért.

A másik gyakori hiba szülői oldalon van, és sokkal fájóbb: a napi pontszám-kérdés. „Na, mennyi lett?" Ez pár hét alatt megtanítja a gyereknek, hogy a gyakorlás is egy vizsga, amin otthon is meg lehet bukni. Sokkal jobb kérdés: „melyik volt a legnehezebb feladat?"

Végül egy apróság, ami sokat számít: ne hasonlítsátok a gyereket az osztálytársaihoz. A központi írásbeli nem az osztály belső rangsorát állítja fel, hanem egy országos mezőnyben dől el. Azoknál az iskoláknál, amelyek egyáltalán beszámítják az írásbelit, a felvételi pontszám legalább felét ez az egy szombat délelőtt adja. Az összehasonlítgatásból viszont soha nem lett még egy pont sem.